Virágot a virágnak :-)

Anyák Napja, névnap, szülinap és még sorolhatnám. Csomó olyan alkalom, mikor a Nagyinak/Dédinek virágot lehet adni. És mi tenné őket boldogabbá, mint egy olyan csokor, ami nem hervad el és szép dísze lehet a lakásnak. Ráadásul némelyik még az egyik unoka keze nyomát is viseli, akár szó szerint is 🙂

Mióta Móki abba a korba lépett, hogy nem feltétlen eszi meg, amit a kezébe nyomok, szoktunk együtt kreatívkodni. Ha dekort készítek a lakásba, vagy ajándékot valakinek, akkor igyekszem bevonni egy kicsit. Alább összegyűjtöttem néhány virág témájú ajándékot, amiben már ő is közreműködött nyomokban 😛

Ez a csokor Anyák napjára készült. Az alapja Móki néhány körülvágott kéznyoma, aminek az ujjait egy ceruza segítségével felpödörtem, majd zöldre festett hurkapálcikákra ragasztottam. A porzó is papírból van és egy adag narancssárga gyurma takarja a problémás részeket. A levelek is pödörve vannak kissé. És én még annyival feldobtam az egészet, hogy a kéznyomokat rózsa olajjal bedörzsöltem, hogy illatosak legyenek (bár így sokkal nehezebben ragadt sajnos!)

A Tavalyi Anyák Napján már Móki sokkal többet tudott segíteni. Együtt ragasztottuk a papír csíkokat a szárakhoz, együtt sodortuk a rózsafejeket, amiket aztán ragasztó pisztollyal rögzítettem, már ami nem a lakás különböző pontjára gurult szét ;-). Nagyi és Dédi is el volt ragadtatva tőle 🙂

És az utolsó, egy sebtiben készült virágcsokor Dédi tavalyi névnapjára.  Ebben Móki nem igazán közreműködött, inkább csak fogta nekem a kész “szirmokat” és virágokat amíg összeragasztottam és kitaláltam, hogy kössem csokorba őket. A virágok négy-négy kocka alakú papír hajtásából készültek. Összeragasztottam őket, majd egy vastag hurkapálcához ragasztó pisztolyoztam az öt virágot egyenletesen elosztva. A közepükre egy egy gyöngyöt is ragasztottam, ez feldobta és el is rejtette az illesztést. Végül szépen bevontam hullámosra mintázott krepp papírral és fehér szalagból masnit is kötöttem rá.