Kretív Ötletek Tárháza

Erről még nem nagyon írtam, de mielőtt jött Móki meg Csöpi, cukrász voltam. Elvileg még az is vagyok persze, de két gyermekkel nem biztos, hogy vissza kéne mennem a pályára. Nem épp egy családbarát meló.

Nehéz bevallanom, de itthon szinte sose alkotok ilyesmiket. Vihar szomorú is emiatt, hisz cukrász a neje és nuku süti 🙂 de sajnos valahogy nem sikerül semmi úgy mint szeretném. Amit melóhelyen töménytelen mennyiségben és jó minőségben kiráztam a kisujjamból, azt idehaza tuti elbaltázom. Azért néhanap sikerül ez-az, de sosem érzem elég jónak. Vagy a külseje, vagy az állaga, vagy esetleg az íze… valamit mindig elrontok 🙁

A két fiunknak eddig összesen 4 szülinapi tortája volt (meg néhány névnapi) + Viharnak is csináltam párat, de ezekből maximum 3-4 nézett ki úgy, mint amit most hozott valaki egy cukrászdából… Hát ez van, lassan beletörődöm a dologba :-S Persze tudom én, nem ugyan az, ha az ember lánya egy melóhelyen ezzel foglalkozik, vagy odahaza egy szülinapi buli előtti napon: rendbe teszi a lakást, kitakarít, főz, gyerekeket nevel és mindeközben még egy tortát is összedob. Pl. egyik kézben egy hisztiző majdnem egy évessel másik lábon egy kíváncsiskodó 3 évessel, nem igazán lehet marcipánnal burkolni 😀

Szóval azért igyekszem, vannak amik már beváltak és azért még én se szúrom el. Ilyen a Vakondtúrás tortám illetve a fekete erdőm, ezeket eléggé szereti a család. Puncs torta is sikerülget meg akad néhány édes sós süti is amiért bátran nyúlok, ha már nagyon nyúz a család, hogy csinálhatnék valamit 😀

Nade, hogy visszatérjek a lényeghez! Megmutatnám nektek néhány alkotásomat még a jó-munkás időkből.

Elsőként néhány burkolt- és forma-tortámat mutatom meg. Ezek mind rendelésre készültek és rengeteg van belőlük megörökítve, én most csak kiragadtam néhány értékelhető darabot a kedvenceim közül 🙂

A melóhelyemen amúgy díszítő cukrászként dolgoztam már a kezdetektől fogva és ezt a részét tényleg nagyon élveztem, már amikor nem idegeltek halálra 😉

Összegyűjtöttem néhány figurámat is, jó nézegetést!

Néhány évvel ezelőtti húsvétra készítettem fakanál bábokat. Vihar a Déli pályaudvaron át járt munkába és ott talált egy szimpatikus fakanálfaragót aki, ha jól emlékszem 100 Ft/db áron árult kerek, lapos, kisméretű fakanalakat. Vetettem vele mindenkinek, mert annyira beleszerettem ezekbe a cuki húsvéti figurákba, hogy eldöntöttem, a lányok is kapnak ilyet, nem csak a fiúk. 

Nézegettem az interneten sok képet hozzá, különböző orr és szem stílusokat. Azután kiválasztottam a nekem tetszőt és nekiálltam a nyuszibandának. A kerek fakanalakból nyuszifiúk és lányok készültek. A pároknak egyforma színűre festettem őket. A képen középen a Sógornőmnek és a Férjének készült nyuszipárost láthatjátok. A többi is ugyan így nézett ki, csak más-más színekben. Sajnos nincs mindegyikről képem, de volt barna, szürke és sárgás árnyalatú is. Először a fakanalakat festettem le sima temperával, aztán ugyan azzal a színnel készítettem füleket papírból, amiknek rózsaszín közepeket festettem. Az egyiket mindig cukin lekonyulóra csináltam 🙂 . Mikor megszáradtak, megfestettem az arcokat, a hajakat és felragasztottam a füleket és a masnikat ragasztópisztollyal. Volt itthon is néhány kevésbé praktikus, sose használt fakanalam, azokat is befogtam. A barna nyuszi eredetileg valami villa féle volt fából, de kivágtam a középső ágát és úgy festettem belőle nyuszit Apukámnak. A Csibe pedig Édesanyámnak készült, mert ő mindig így becézett engem kiskoromban (na jó néha még ma is bár már inkább vagyok tyúkanyó 😀 )

Az alábbi képen az akkori terített asztalt láthatjátok, mindenkinek a tányérján ott figyelt a nyuszija. Mókinak pedig egy Kockás fülű nyulat készítettem, a kép alján az is látszik. De sajnos eláztattuk így már nincs meg 🙁

Már nagyon vártam az első ovis farsangot. Móki első jelmeze (a Kis Herceg) nagyot tarolt, de mégis csak egy fércmunka volt. Most igazán adódott a lehetőség az alaposabb munkára. Sokat agyaltunk rajta, mi is legyen belőle. Mondott Ő mindent, több száz képre rábökött, hogy ez, vagy az legyen, szóval nehéz választás volt az biztos. Ráadásul sok paraméternek kellett megfelelni. Könnyen kezelhető ruha kellett, mert a farsangi bulit délelőttre tette az ovi, afféle zárt rendezvényként, tehát beadom a jelmezben de nem is lehetünk ott (emiatt a Csöpivel összeöltözős jelmezeket el is vethettük). Aztán nem lehetett túl meleg se, mert nagyon fűtenek odabent, no meg persze fontos volt a könnyű mozgás, strapabírás és jól is érezze benne magát.

Elsőként az egyik turi 100 forintos kosarában találtunk neki egy Bob mesteres kezeslábast (kertész farmer és piros-sárga kockás ing kombó). Nem vagyok híve a vett jelmeznek, de ennyiért (eredeti marks&spencer-es) ez még játszó ruhának is jó. Viszont miután haza vittük, igazán nem is érdekelte, aznap még ráadni se tudtam csak egy héttel később. Végül kölcsön adtuk egy csoporttársának, aki pont ilyesmit keresett és ott nagy örömöt okoztunk vele :-).

Ezután kezdtünk valami mást keresgélni, végül a krokodil/sárkány verzió tetszett neki a legjobban. Megterveztem, kerestem képeket, kitaláltunk sok mindent de… Bár nem volt hiába való munka, mert jövőre, vagy később esetleg Csöpinél még felhasználhatjuk az ötleteket, végül elvetettük az egészet. Sok meló lett volna és szinte semmink nem volt hozzá. Ezután jött az oroszlános projekt. Rendszeresen játssza amúgy is, hogy Ő “félelmetes oroszlán”, miért ne adjunk rá olyan jelmezt. A sörényhez bontottam fonalat egy megunt barnás-vöröses pulcsimból. Göndör is volt, jól is nézett volna ki, de ennél tovább nem jutottam. A hozzá való homokszín ruhához nem volt anyagom és venni pedig nem is nagyon szerettem volna semmit (még ilyen színű ruhái se nagyon vannak).

Mindezek után, egyik hétvégén épp “tűrtük”, hogy Móki 675. alkalommal is leápoljon minket a karácsonyra kapott orvosi táskája tartalmával, mikor összenéztünk Viharral és megállapítottuk, hogy ez jó jelmez lehetne neki.

A köpeny már 2 nap múltán ott figyelt egy fogason (első nap kiszabtam, másnap összevarrtam). Volt egy fehér lepedőm, ami a használattól a közepén már elvékonyodott/elhasadt de a széleiből tökéletesen kijött amit elterveztem. Alá pedig Apósom hozott egy készlet zöld műtős papír szettet a munkahelyéről, ezt szabtam át xl-es felnőtt méretből 92-es gyerekméretbe, szerencsére ugyan úgy varrható mint bármilyen anyag. Szabásmintának egy pólóját és egy nadrágját használtam fel, de fontos bőven ráhagyni mert ezek nem rugalmasak így nehéz belebújni. Sztetoszkóp a nyakba, néhány kötszer a zsebébe és kész is a mi kis “Doktorbácsink”. A fotón a főpróbát láthatjátok, annyira tetszett neki, hogy levenni is alig akarta, egyből ágyba parancsolt és nekiállt gyógyítgatni 🙂

A farsang csütörtökön lesz, remélem el is tudunk menni rá, mert Móki a hétvégén annyira betaknyosodott és akkorák a mandulái, hogy hét elején úgy döntöttünk itthon marad kúrálódni 🙁

 Egy néhány évvel ezelőtti húsvétkor mi vettük a hatalmas mennyiségű tojást a nagycsalád számára, mert a mi zöldségesünknél jó kis akció volt. A tojásokat aztán dobozoltuk, de nyakunkon maradt egy nagy adag szögletes tojástartó lap. Elkezdtem nézegetni a netet és az egyik honlapon (azt hiszem a Minta Mókuson) megakadt a szemem egy újrahasznosított locsolóajándékon. Mindig is jobb szerettem magam készíteni az ilyesmit, így születtek hát az alábbi tartók.

A kakasos kép amit a Minta Mókuson láttam megihletett, így készült a csibe és a nyuszi is. Első és legnehezebb feladat a megfelelő darabolás volt. Figyelni kellett, hogy elég magas perem legyen a hátulján, ami meg bírja tartani a tojást. Persze lehetett volna főtt, fújt vagy kinder tojás is, de nekünk ebben az évben elég szűkös keretünk volt és ez a csokitojás olcsóbbra jött ki még a rendes tojásnál is. Miután kivágtam, lefestettem az alapokat és a kiegészítőket is külön-külön. Ragasztópisztollyal rögzítettem mindent, és gyöngyből kaptak szemeket. A képeken sajnos nem látszik de a nyusziknak fehér vattapamacs farkincájuk is volt, a csibéknek pedig később tollpihét tettem a fejükre, hogy ne látszódjon az a lyuk. A tartók formájából adódó lyukakat szerencsére a lábaikkal el lehetett takarni. A fiúknak tetszett és állítólag a csoki is ehető volt 🙂

Sajnos nem készült róla kép, de Viharnak csináltam egy sünit is, zöld gyöngy szemekkel. Neki pici papír kúpra tettem az orrát, hogy a fejformája jó legyen és fekete gyöngy volt az orra. Nagyon cukira sikerült.