Kretív Ötletek Tárháza

Ha a pékség felé járunk, Móki mindig azzal nyúz, hogy vegyek neki kókuszkockát. Ha sikerül rábeszélnie, nekem folyton az jár a fejembe, mi van benne és mivel ez a szakmám, sajnos azt is el tudom képzelni mi az, ami bele kerülhetett… A lényeg az, hogy a minap, mire betértünk a pékségbe, már nem volt kókuszkockájuk. Hogy megvigasztaljam a biggyedő ajkú csemetémet, azt a könnyelmű kijelentést tettem, hogy otthon majd sütök neki valamelyik nap. Persze mire hazaértünk el is felejtette, így volt időm kigondolni és megtervezni a saját verziómat. Kivételesen olyan jól sikerült, hogy úgy gondoltam megosztom veletek.

Aki szeretné, persze maradhat a hagyományos formánál (kockázott piskóta) de nekem így egyszerűbb volt elkészíteni és a kis mancsokba is könnyebben elfért 🙂 viszont csak szilikon muffin formával érdemes csinálni!

A tészta: 15 dkg liszt, 15 dkg cukor, 3 tojás, 4 ek víz, 1 alma, 1/3 cs sütőpor, 5 ek kakaó (nem a keserű), csipet só

A bevonat: 1/2 cs vaníliás pudingpor, 1 tábla étcsoki, 1 kanál cukor, kb 4 dl tej (figyelni kell az állagát!) kis rum aroma (kihagyható), 1 cs kókuszreszelék

Elkészítés: A tojásokat ketté választottam, csipet sóval felvertem a fehérjét, aztán a cukorral és a vízzel kihabosítottam a sárgáját és beletettem a megpucolt, lereszelt almát. Kimértem a lisztet, bele tettem a kakaót és a sütőport, majd a sárgájás masszához kevertem. Aztán óvatosan hozzáforgattam a fehérjés habot is. Ebből nekem 14 kisebb muffinom lett. Ezeket kb. 190 fokon sütöttem 15-20 percet, de ezt sütője válogatja, szóval figyelni kell, mert könnyen odakap. A szószhoz egy lábosba kimértem a tejet a cukorral, belekevertem a pudingport, beletördeltem a csokit, és belelöttyintettem a rum aromát, majd kis lángon összefőztem. Ha túl sűrű, akkor adni kell hozzá tejet, ha híg akkor a pudingporból egy picit. Végeredményben egy csokiöntet állagot kell kihozni a dologból. A kihűlt muffinokat villára tűzve a még meleg öntetbe mártottam, hagytam, hogy megszívja magát és a kókusz reszelékbe forgattam.

Móki el volt ragadtatva egy ekkora halom kókuszkockától és kedvesen megtömött vele mindenkit 🙂

Minap megállapítottam, hogy nem is olyan könnyű összeválogatni mik azok a munkáim, amikre leginkább büszke vagyok és érdemes megosztanom veletek. Azért, igyekeztem leszűkíteni a képáradatot, de azt hiszem kénytelen leszek egy III. bejegyzést is készíteni a témára, hogy mindegyik sorra kerüljön, mert lépte nyomon új képekre akadok itt, vagy ott (pl. régi mobilon 😀 ). A mai bejegyzésbe, korábbi ígéretem szerint a figuráimat szedtem össze nektek.

A munkámban ezt élveztem a legjobban! Sokféle figura került ki a kezeim közül és büszkén mondhatom, ezekből kb. 5-6 olyan volt, amit más cukrászoktól tanultam, a többit mind saját magam “fejlesztettem”. Persze nézelődtem a neten képeket, de akkoriban még nem nagyon volt olyan ahol részletesen megmutatták volna, hogyan készül az adott figura, így mindenre nekem kellett rájönnöm. Terveztem is, hogy egyszer készítek valami oktató anyagot, de végül erre nem jutott lehetőségem, talán majd egyszer…

Elsőként a napi áru kategória néhány darabját válogattam össze, ezek az üzlet számára készültek, viszonylag nagy mennyiségben. A legtöbbje állatos figura, sajnos arra nem volt elég időm, hogy az emberi alakokat alaposabban begyakoroljam, így inkább a meseszerű formákra mentem rá, mikor ilyet kértek tőlem. A középső képek egyikén látható polc egy átlagos készletet mutat, ezekből került fel a boltba jó esetben egy-egy darab, eladásra. Átlagosan 2 ilyen polc volt figurákkal tele, egy rózsákkal (különböző színekben) és kettő táblákkal (előre megírttal és üresekkel).

A következő képen a rendelt figuráimból láthattok egy válogatást. Ha szerencsém volt, akkor 1-2 napom volt ezeket megcsinálni, ilyenkor néztem hozzá képeket a neten. Ezeket azért szerettem nagyon, mert változatosak, egyediek és mindegyik egy új kihívás volt, főleg mikor másnap reggelre kellett elkészíteni őket, tehát fejből kellett dolgoznom.

És végezetül összegyűjtöttem szinte az összes nászpárt, amit a két évem alatt készíthettem. Ezek nőttek leginkább a szívemhez. Ha egyszer sikerülne beindítanom egy vállalkozást, ilyen állatos/mesés nászpárokkal szívesen foglalkoznék, mert szerintem szuper egyediek és biztos sokakat érdekelne a sima fiú+lány pár helyett, egy rá jellemző mesefigura vagy állat az esküvői tortáján.

Erről még nem nagyon írtam, de mielőtt jött Móki meg Csöpi, cukrász voltam. Elvileg még az is vagyok persze, de két gyermekkel nem biztos, hogy vissza kéne mennem a pályára. Nem épp egy családbarát meló.

Nehéz bevallanom, de itthon szinte sose alkotok ilyesmiket. Vihar szomorú is emiatt, hisz cukrász a neje és nuku süti 🙂 de sajnos valahogy nem sikerül semmi úgy mint szeretném. Amit melóhelyen töménytelen mennyiségben és jó minőségben kiráztam a kisujjamból, azt idehaza tuti elbaltázom. Azért néhanap sikerül ez-az, de sosem érzem elég jónak. Vagy a külseje, vagy az állaga, vagy esetleg az íze… valamit mindig elrontok 🙁

A két fiunknak eddig összesen 4 szülinapi tortája volt (meg néhány névnapi) + Viharnak is csináltam párat, de ezekből maximum 3-4 nézett ki úgy, mint amit most hozott valaki egy cukrászdából… Hát ez van, lassan beletörődöm a dologba :-S Persze tudom én, nem ugyan az, ha az ember lánya egy melóhelyen ezzel foglalkozik, vagy odahaza egy szülinapi buli előtti napon: rendbe teszi a lakást, kitakarít, főz, gyerekeket nevel és mindeközben még egy tortát is összedob. Pl. egyik kézben egy hisztiző majdnem egy évessel másik lábon egy kíváncsiskodó 3 évessel, nem igazán lehet marcipánnal burkolni 😀

Szóval azért igyekszem, vannak amik már beváltak és azért még én se szúrom el. Ilyen a Vakondtúrás tortám illetve a fekete erdőm, ezeket eléggé szereti a család. Puncs torta is sikerülget meg akad néhány édes sós süti is amiért bátran nyúlok, ha már nagyon nyúz a család, hogy csinálhatnék valamit 😀

Nade, hogy visszatérjek a lényeghez! Megmutatnám nektek néhány alkotásomat még a jó-munkás időkből.

Elsőként néhány burkolt- és forma-tortámat mutatom meg. Ezek mind rendelésre készültek és rengeteg van belőlük megörökítve, én most csak kiragadtam néhány értékelhető darabot a kedvenceim közül 🙂

A melóhelyemen amúgy díszítő cukrászként dolgoztam már a kezdetektől fogva és ezt a részét tényleg nagyon élveztem, már amikor nem idegeltek halálra 😉

Összegyűjtöttem néhány figurámat is, jó nézegetést!

Láttam már párszor a neten a receptjét, de sosem néztem meg alaposabban. Aztán a minap a nagy melegben fejemre nőttek a fonnyadt gyümölcsök, amiknek még kutya bajuk de már tuti nem eszi meg senki. Szóval elkezdtem agyalni mi legyen velük, arra nem volt elég egyik sem, hogy befőzzem. Szóval valami egyveleg kellett és szerencsémre újra elém került a házi kubu recept. Igazándiból a recepthez semmi köze nem volt annak amit végül csináltam, de jó ötletül szolgált.

Fogtam 4 kerek végű (ami kerek az édes!) répát, megpucoltam és odatettem főni egy kis vízben. Mikor már puhulni kezdett gyorsan megpucoltam, kimagoztam és mellé dobtam 4 almát. Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje és mellé tettem kb. 20 szem citrompótlót. Egyszerre lettek kész. Botmixerrel összepürésítettem, ment bele 4 fonnyadt banán, 13 szem apróbb, jó puha sárgabarack (nem pucoltam meg) és ízlés szerint cukor, nálunk kb. 15-20 dkg ment bele, aztán addig öntöttem fel vízzel amíg megfelelő nem lett számunkra az állaga. Ekkor még negyed órát rotyogtattam, aztán hagytam kihűlni, átszűrtem (ez nem lenne muszáj de Viharnak nem tetszett, hogy túl rostos volt), ami sűrűje lejött eltettem valami sütihez, a többit meg üvegekbe töltöttem és irány a hűtő. 4 liter lett a végeredmény és nekem nagyon ízlett. Sajnos Mókit (2 és 3/4) nem tudtam rávenni a fogyasztására, de ez nem meglepő, a gyerekek mindig ráéreznek mi az amivel sokat foglalkozunk, hogy megegyék/megigyák és az nekik tuti nem kell 😛

(Foto: Sxc)