Kretív Ötletek Tárháza

Tavaly februárban, emlékszem egy csütörtök este kitaláltuk, hogy szombaton elszaladunk egy farsangi bálba. Igen ám, de ha már megyünk, Mókit (akkor volt 16 hónapos) legalább jelmezbe kellett dugnunk. Az ötlet adott volt, hisz aranyló fürtjeivel a család nagy része így is Kis Hercegnek becézte, már csak a megvalósítás váratott magára. Mivel idő szűkében voltam, úgy döntöttem, nem varrok, hanem vasalós szalaggal eszkábálom össze a  jelmezt, hisz úgyis egyszer használatos a dolog (amúgy azóta is jól bírja, nem ment szét :-P).

Alapnak egy sötétbarna világítós cipőt kapott a lábára és egy krém színű rugdalózót. Erre készítettem sárgás/aranyos kárpit anyagból az övet, amit hátul egy gomb tartott és kék, meg piros vászon ing átszabásával készült el a kabát. Egy régi brosst kapott a nyakába (a cipzárra rögzítettem) és arany színű kartonból (hajdanában csokis papír volt) vágtam ki és tűztem fel tűzőgéppel a csillagokat a vállára. Kezébe műrózsát és ikeás kígyót kapott, meg volt egy vörös róka bábunk is, de azt nem nagyon akarta megfogni 😀

(Kardot nem kapott, ez nálunk elvi kérdés!)

Mindenki el volt ragadtatva a mini hercegünktől és bár “csak” másodikak lettünk (kb. 130-ból) egy hihetetlenül lelkes tűzoltó fiúval együtt (Szent Ferenc és társai győztek), még a Budai Polgárba is bekerült 😀 Mondanom se kell, rém büszke voltam magunkra! 🙂

 (Fotó: Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia fotóalbuma)

Örököltünk valahonnan egy jópofa nadrágot, ami bár tetszett, de egy részén ki volt hasadva a térde. Sokáig agyaltam mi legyen vele, aztán minap a röltexben megnéztem a gyerek mintás foltokat, de egyik mérete/formája sem tetszett. Azt javasolta a Néni vegyek egy színben passzoló nagy, vágható, rávasalós foltot, és kész. Aztán, ahogy nézegettem a színeket az jutott eszembe, megveszem azt a fajtát, de színben ne egyforma legyen, hanem valami elütő és majd én vágok belőle valami fiús formát.

Megvettem egy szép zöldet és otthon nekiálltam nézegetni a neten a sziluett képeket, hogy mi illene a színhez és  Mókihoz egyaránt. Először a krokodil ugrott be, de valahogy nem találtam olyat ami úgy festene mint aki onnan néz le 🙂 Aztán eszembe jutott a gyík ami amúgy is szokott falra mászni, kukucskálni szóval egészen odaillő lenne. Átrajzoltam kivágtam és leírásnak megfelelően rávasaltam. Közben láttam, hogy a másik térdén is van egy kis lyuk, oda pedig egy kis szitakötőt kreáltam. A kész művet és az előzményeket alább láthatjátok.

Egész jó lett, remélem tartós is ez a vasalós cucc. A gyík körüli gyűrődések sajnos adottak voltak, mert már egyszer megpróbáltuk összeölteni a lyukat, de melléhasadt… szerintem nem vészes.