Mikor életemben először megláttam ezt a technikát, egyből tudtam, hogy nekem találták ki. Aztán mikor egy szülinapra megkaptam az első készlet gyurmámat, repestem az örömtől, de hozzáfogni jó ideig nem mertem. Na nem a formázástól tartottam, hanem a kisütéstől féltem nagyon.
Az első alkotásom végül egy szülinapi ajándék kanál lett, bő fél évvel később. Színes alapra egy almát, meg egy nevet készítettem. Sajnos kép nem készült róla, de jól sikerült, viszont a kemény gyurmával rettenetesen megküzdöttem. A második alkotásom sógornőméknek egy sok darabos kiskanál készlet lett. Kék alapon, mindegyiken más-más színű/mintájú macskával. Na ennél a kisütése nem lett tökéletes, talán kicsit még hagynom kellett volna, mert mikor először mosták, a fehér cicát kicsit megfogta a kék alap.
Erről képet most nem tudok mutatni, de sógornőm küld majd és akkor utólag ideteszem.
Alább az idei év terméseit mutatom meg nektek. Elsőként nyár elején készítettem az óvó néniknek köszönő ajándék gyanánt egy-egy neves/mintás mokkáskanalat.
Narancssárga alapon népies motívummal díszítettem és pontozással írtam rá nevet. Jó alaposan kisütöttem, talán kezdek belejönni a dologba 😀
Aztán pedig, nyáron egy ismerősömék kölcsön adták a nyaralójukat nekünk egy hétre, ezért hálából készítettem egy készletet az egész családnak. Ezek nagyobb méretű teáskanalak, mert a gyerekek ezzel kényelmesen tudnak enni is.
Különböző színes alapokon, mindenkinek valami személyes minta és név. Remélem felismerhetőek, ha mégsem azért leírom balról jobbra: Csonginak kedvenc meséjéből Csipike az óriás törpe került a kanálra, Rékának egy Hello Kitty, Gellus Turbó csigát kért, Botinak a Hős6osból Baymax, Apa nagy motorrajongó így őt ezzel leptem meg és Anyának pedig egy szép napraforgó, mert virágot a virágnak 🙂
Szerencsére nagy sikere lett a kanalaknak, én pedig nem tudok betelni a rengeteg ötlettel amit a téma még rejteget magában.
Ha más is küzd azzal, hogy túl kemény a gyurma, én picit olajos kézzel szoktam átgyúrni. Illetve mikor vesszük, érdemes megnyomkodni és azt venni ami kicsit puhább, hogy ne kelljen annyit küzdeni. Én amúgy fimo és formi gyurmákat használok és bár nagyon jók, de szinte mind túl kemény, de sebaj majd a következő adagnál jobban figyelek erre.
Ha sikerül még alkotnom ilyesmit természetesen egy újabb posztban megosztom veletek.
