Kretív Ötletek Tárháza

Tavaly februárban, emlékszem egy csütörtök este kitaláltuk, hogy szombaton elszaladunk egy farsangi bálba. Igen ám, de ha már megyünk, Mókit (akkor volt 16 hónapos) legalább jelmezbe kellett dugnunk. Az ötlet adott volt, hisz aranyló fürtjeivel a család nagy része így is Kis Hercegnek becézte, már csak a megvalósítás váratott magára. Mivel idő szűkében voltam, úgy döntöttem, nem varrok, hanem vasalós szalaggal eszkábálom össze a  jelmezt, hisz úgyis egyszer használatos a dolog (amúgy azóta is jól bírja, nem ment szét :-P).

Alapnak egy sötétbarna világítós cipőt kapott a lábára és egy krém színű rugdalózót. Erre készítettem sárgás/aranyos kárpit anyagból az övet, amit hátul egy gomb tartott és kék, meg piros vászon ing átszabásával készült el a kabát. Egy régi brosst kapott a nyakába (a cipzárra rögzítettem) és arany színű kartonból (hajdanában csokis papír volt) vágtam ki és tűztem fel tűzőgéppel a csillagokat a vállára. Kezébe műrózsát és ikeás kígyót kapott, meg volt egy vörös róka bábunk is, de azt nem nagyon akarta megfogni 😀

(Kardot nem kapott, ez nálunk elvi kérdés!)

Mindenki el volt ragadtatva a mini hercegünktől és bár “csak” másodikak lettünk (kb. 130-ból) egy hihetetlenül lelkes tűzoltó fiúval együtt (Szent Ferenc és társai győztek), még a Budai Polgárba is bekerült 😀 Mondanom se kell, rém büszke voltam magunkra! 🙂

 (Fotó: Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia fotóalbuma)

Örököltünk valahonnan egy jópofa nadrágot, ami bár tetszett, de egy részén ki volt hasadva a térde. Sokáig agyaltam mi legyen vele, aztán minap a röltexben megnéztem a gyerek mintás foltokat, de egyik mérete/formája sem tetszett. Azt javasolta a Néni vegyek egy színben passzoló nagy, vágható, rávasalós foltot, és kész. Aztán, ahogy nézegettem a színeket az jutott eszembe, megveszem azt a fajtát, de színben ne egyforma legyen, hanem valami elütő és majd én vágok belőle valami fiús formát.

Megvettem egy szép zöldet és otthon nekiálltam nézegetni a neten a sziluett képeket, hogy mi illene a színhez és  Mókihoz egyaránt. Először a krokodil ugrott be, de valahogy nem találtam olyat ami úgy festene mint aki onnan néz le 🙂 Aztán eszembe jutott a gyík ami amúgy is szokott falra mászni, kukucskálni szóval egészen odaillő lenne. Átrajzoltam kivágtam és leírásnak megfelelően rávasaltam. Közben láttam, hogy a másik térdén is van egy kis lyuk, oda pedig egy kis szitakötőt kreáltam. A kész művet és az előzményeket alább láthatjátok.

Egész jó lett, remélem tartós is ez a vasalós cucc. A gyík körüli gyűrődések sajnos adottak voltak, mert már egyszer megpróbáltuk összeölteni a lyukat, de melléhasadt… szerintem nem vészes.

Láttam már párszor a neten a receptjét, de sosem néztem meg alaposabban. Aztán a minap a nagy melegben fejemre nőttek a fonnyadt gyümölcsök, amiknek még kutya bajuk de már tuti nem eszi meg senki. Szóval elkezdtem agyalni mi legyen velük, arra nem volt elég egyik sem, hogy befőzzem. Szóval valami egyveleg kellett és szerencsémre újra elém került a házi kubu recept. Igazándiból a recepthez semmi köze nem volt annak amit végül csináltam, de jó ötletül szolgált.

Fogtam 4 kerek végű (ami kerek az édes!) répát, megpucoltam és odatettem főni egy kis vízben. Mikor már puhulni kezdett gyorsan megpucoltam, kimagoztam és mellé dobtam 4 almát. Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje és mellé tettem kb. 20 szem citrompótlót. Egyszerre lettek kész. Botmixerrel összepürésítettem, ment bele 4 fonnyadt banán, 13 szem apróbb, jó puha sárgabarack (nem pucoltam meg) és ízlés szerint cukor, nálunk kb. 15-20 dkg ment bele, aztán addig öntöttem fel vízzel amíg megfelelő nem lett számunkra az állaga. Ekkor még negyed órát rotyogtattam, aztán hagytam kihűlni, átszűrtem (ez nem lenne muszáj de Viharnak nem tetszett, hogy túl rostos volt), ami sűrűje lejött eltettem valami sütihez, a többit meg üvegekbe töltöttem és irány a hűtő. 4 liter lett a végeredmény és nekem nagyon ízlett. Sajnos Mókit (2 és 3/4) nem tudtam rávenni a fogyasztására, de ez nem meglepő, a gyerekek mindig ráéreznek mi az amivel sokat foglalkozunk, hogy megegyék/megigyák és az nekik tuti nem kell 😛

(Foto: Sxc)

Már Mókinál is elterveztem, hogy csinálok egyet, mert nem  bonyolult, de nem tudtam rászánni magam, hogy nekikezdjek. Volt egy Safety 1st kengurunk és azt használtuk, nem is volt gond, hisz tél eleji babaként legalább melegen tartottuk egymást. És ha baba kocsiztunk is, bedobtam a táskámba, elfért.

Csöpinél viszont ismét rádöbbentem szükségességére. A kenguru még most is megvan, használjuk is, de nyakunkon a nyár és már most dög meleg, egy bizonyos rétegnél alább meg nem lehet öltöztetni egy 3 hós babócát. Ráadásul ha baba kocsizunk is, 2 gyerek mellett már nem fér be a tatyómba ez is. Tehát mese nincs nekiálltam, hogy varrjak egy nem túl meleg, kis helyen is elférő praktikus darabot. Egész jól sikerült, bár látszik, hogy első próbálkozás. Nem tudom lesz-e második (talán télre egy melegebb), de működik és ez a lényeg.

Sokáig nézegettem a neten, mit, hogyan, miből csináljak, végül igyekeztem a legegyszerűbb megoldást kiválasztani amihez mindenem volt. A tartó rész egy erős gyermekmintás párnahuzatból készült, bélése egy vékony filc anyag (pöttyös és piros). A vállpántokhoz 2 farmer szárait használtam el illetve a vállrészhez bélés gyanánt ide is a piros filcet raktam. Illetve tettem egy zsebet a tartó részre amit az egyik farmerról fejtettem le, bár ez sajnos ferde lett. Ha egyszer úgy adódik majd kijavítom. 🙂